„Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Ef 4,15)

  Életünkben egy jól nyomon követhető fejlődés tanúi vagyunk. Megszületünk, majd a személyiségünkhöz időnként hozzáadódik valami, ami jó, ami hasznos lehet ebben a fejlődési folyamatban. Eleinte látványos változásokon esünk át. Rácsodálkozhatunk, ahogy alkatunk, erőnk, egészségünk, készségeink és bölcsességünk alakul. Mindebben nagy szerepe van környezetünknek. A szülők, nagyszülők, a testvérek, barátok, a tanítók fontos példaképek életünkben. Ezzel együtt jár az is, hogy éppen a gyarlóságot, a bűnt követjük, mint ellesett gesztust. Elfogadjuk azt, hogy az érvényesüléshez nem az igazságos és tisztességes magatartás a legcélravezetőbb. Ilyenkor szokás arra hivatkozni, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. A keresztyének ismérve kezdettől az, hogy számukra Krisztus az igazi példakép. Hozzá felnőni a szeretetben nehéz – teljességgel lehetetlen – mégis érdemes Isten Igazsága és a Szentlélek által munkált lelki és szellemi növekedéshez ragaszkodni. Erre hív és bátorít ma is az anyaszentegyház feje, Krisztus Urunk. Áldjuk együtt az Ő templomában. Ámen.