„[Jézus] negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,13)

   Márk tudósítása Jézus megkísértésének történetéről, nem csupán helyzetértékelés, de nagyon plasztikus is. Könnyen értékelhetjük így saját helyzetünket is a világban. Az igében három jelzésértékű körülményre különösen érdemes odafigyelni. Az első az életünk mélységeire, válságaira mutat. A kísértésre, amelytől senki nem mentesül. Persze mindenki esetében teljesen sajátos. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a kísértő életünk azon szegmenseiben környékez meg, amelyekben leginkább erőtlennek tűnünk. A második, sajátos emberi szemléletmódunkra figyelmeztet. Arra, amikor mindenben és mindenkiben felsejlik számunkra a ragadozók, a vadállatok fenyegető árnyképe. Néha joggal, máskor meg teljesen értelmetlenül. Számomra mégis a harmadik az igazán fontos tényező. Mennyei Atyánk, életünk legválságosabb pillanataiban is érvényesülő gondviselő szeretetének bizonyossága. Gondolkodjuk el, hogy hányszor éreztük már, vagy tapasztaltuk meg, hogy Isten kegyelméből „angyalok szolgáltak” nekünk is. Ha még nem tettük meg, ma mindenképpen adjunk hálát értük! 

    Ámen.