„Harmadszor is szólt hozzá Jézus: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21,17)

     "Péter vizsgázik". "Péter vezekel". "Péter bizonyságot tesz". "Péter megtalálja a lelki békéjét". "Simon, Jóna fia végre Péterré lesz". Bizonyára találnánk még odaillő címeket ehhez a jelenthez, amikor Péternek háromszor is felelnie kell Jézus kérdésére. Van, amit nem lehet megúszni, nem lehet megkerülni, nem lehet meg nem történtté tenni. Simon, Jóna fia háromszor megtagadta a Mestert, a Megváltót, Isten Fiát. A pillanat kétségbeesése felülírta benne minden addigi odaadását, tettrekészségét, elszántságát. A tagadásnak ezzel a terhével nem minősülhetett kősziklává, azaz Péterré. Élete végéig hordozta volna lelkében a szomorúságot, a feldolgozatlan bűnt. Jézus azonban a lehető legszebb módon veszi le róla a terhet: előhívja, mindent elsöprő erővel Péterből a szeretetet. Ma tőled és tőlem kérdezi: szeretsz-e engem? Akárhányszor hangzik el a kérdés, tudjunk jó választ adni! Ámen.