„Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68)

    Joggal gondolhatjuk azt Jézus személyéről, hogy az Ő erőterében szükségszerűen egyfajta delejező, már-már feltétel nélküli csodálat és ragaszkodás kellett érvényesüljön. Ám az evangélium arról is tanúskodik, hogy Jézus követői közt akkoriban is szép számmal akadtak olyanok, akik csalódtak és eltávolodtak az Úrtól. Hogyan csalódhat bárki a Megváltóban? Lehetséges ez a kiábrándulás? Igen, lehetséges, különösen akkor, ha egy téves ábránd-képet alakítunk ki róla magunkban. Sok tanítvánnyal ez történt. Hatalmas csodák, szeretetteljes magatartás és nagyszerű tanítás tanúi lehettek. A kézzelfogható dolgokban, az átélt élményekben könnyű hinni. Jézus az eucharisztia (úrvacsora) lényegéről, szenvedésének és halálának értelméről tanítva azt mondja: "A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet." Ezen sokan megbotránkoztak és elhagyták az Urat. Simon Péter megérti a tanítást. Örök életre csak a Krisztus vezethet. Mi így hisszük-e? Ma így teszünk-e vallást az Úrról? Ámen.