„És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.” (1Kor 12,6)

     Válságos időket élünk. Nem az első válság ez az emberi történetben. Nem a gazdaság, a hatalom, az erkölcs került csupán válságba , hanem maga az ember. A huszonegyedik század embere, aki Istentől függetlenül kívánja meghatározni önmagát. Aki azt gondolja, hogy csak egy fölösleges köldökzsinórt vágott el, hiszen már régóta  képes önállóan élni. Lépteinek határozott döngése - a tudomány, tehnika megannyi vívmánya - igazolja önállóságát. Pedig csak egy élettelen test utolsó lépései ezek. Istenhez nem egy szálon, hanem egész lényünkkel kapcsolódunk. Nélküle másodpercei vannak a civilizációnak, társadalomnak, mielőtt elpusztulna. Az istentelen elpusztul, de a hívőt megszámlálhatatlan szálon tartja, védi, élteti az Úr. Hála legyen érte! Ámen.