"Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben." (2Thessz.2,16-17) 

Úgy hangzik ez, mint egy összegzés. A beszéd végén még mindig marad “kibeszélni való.” Fogadjuk ezt úgy, mint a “még szükségben lévők” segítségét. Nekünk is szükségünk van ilyen áldásra. Aki áldásra emeli kezét, az tudatában van annak, hogy ő áldás közvetítő. Az áldást Isten adja. Nagyon sokszor találkozunk hasonló történettel. Ezekből egy lényeges dolog derül ki: Isten meg akar áldani bennünket! Van úgy, hogy elfutunk az áldó kezek alól, van úgy, hogy ő sem tud meggyőzni arról, hogy maradni kell. Tény, hogy áldást akar adni Krisztus által. Kell az áldás mindenkinek. Az áldás védőburokként velünk jár, és oltalmat jelent. Vigasztalásra szorul mindenki. Ennek az életnek a kudarcai, szenvedései, lelki fájdalmai csak Isten szeretetében oldódnak föl. Pontosan azért, mert örökkévaló vigasztalást ad a hívőknek. Ez élet küzdelmeiben erőt, de ez életben reménységet ad az eljövendőre nézve. Legyetek erősek az Úr által! Cselekedetben és beszédben erősítsétek meg ezt a hitet. Keressétek őt ma is! Ámen.