„Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.” (Jak.3,18)

Idézem az Ige mellett a rövid elmélkedést, amely J.A.Cramertől származik: Ha békében élünk egymással, ha erősítjük a megtörteket, és óvjuk a gyengéket, akkor ezzel az Úr szent végakaratát teljesítjük. Az Úr az Ő békességét ígérte, és adta. “Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt.5,9) Az a békesség nem csupán pillanatnyi belső megnyugvás, hanem tartós békesség. Nem függ életünk külső körülményeitől. Lehet valaki békességben a bajok között is pontosan azért, mert minden gond és felmerülő probléma ellenére tud bízni Isten gondviselésében. Abban, hogy a szerető mennyei Atya, aki a világot teremtette és fenntartja, nekünk is Atyánk. Jót akar, üdvösséget akar, és ez több mindennél. Ha valaki megnyerte ezt a békességet, akkor igyekezni fog a békesség terjesztésére. Egy messiási prófécia Jézust békesség fejedelmének nevezi. Ő mondta többször a tanítványoknak: Békesség néktek!  Ez a szolgálat egyetemes jelleggel bír. Itt nincsenek felekezeti vagy etnikai határok. Egyszerűen csak Istentől való igyekezet van: békességet kell teremteni egymás között minden áron. Azért, mert Isten így akarja! Ezt cselekedjük ma is, hiszen ez a Léleknek egyik gyümölcse. Vetőmag a békesség, aratás az igazság. Ez egy nagyszerű ajánlat és tanítás. Ámen.