“Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm.8,16)

Adventben hangsúlyossá válik az, amit Pál apostol a további versekben tanít. Az, hogy a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, és sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Kell a megsokszorozott szolgálat hálaadásképpen. Ugyanakkor az is kiderül, hogy csak Isten Fia által szabadulhat meg. Milyen jó lenne, ha erről a megváltói szolgálatról mi is hitelesen tudnánk bizonyságot tenni, mint Isten gyermekei. János apostol a levelében ugyanazt szép dolgot tanítja (1Jn.3,1). “Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk..” Nagyon valószínű, hogy az első időkben  láthatóbb jegyei voltak annak, ha valaki Krisztus-követő lett, mint manapság. Ma vajon Isten gyermekeinek neveznek minket? Milyen nagyszerű lehetett akkor... Isten gyermekei, akik a bűnt nem teszik, felebarátaikat szeretik, és Isten iránt bizalommal viseltetnek. Adventben hangsúlyos a János evangéliumának tanítása is (Jn 1,12). Akik befogadták a világ világosságát, azok Isten fiai, Isten gyermekei. Az Istentől született gyermekek. Csak ők látják meg az Ő dicsőségét. A Lélek tesz erről bizonyságot a mi lelkünkkel együtt a gyümölcseit megmutatva. “Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett.” Ámen.