„Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.” (Zsolt 48,15)

     Az idő alá vetett ember földi útján megáll egy pillanatra, mert mérföldkőhöz érkezett. Számba veszi, hogy éves útja alatt mit hagyott maga mögött, mit hordoz régóta magával, mi újat szedett fel. Rácsodálkozik, hogy már mekkora utat megtett, pedig csak egy pillanat volt az elmúlt idő. Mérlegeli erejét, lehetőségeit, az előtte álló feladatokat. Mindent számba véve megállapítja, hogy "bizony, itt van Isten..." Nélküle aligha sikerült volna testben, lélekben, térben és időben eljutni idáig. De még mindig erő felett való út áll előttünk, amihez minden nap szükségünk lesz az ő segítségére. Milyen jó, hogy itt van, nem csak a szükséges pillanatban, de örökkön-örökké! Hála legyen érte! Ámen.