„Így szól az Úr...: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak…” (2Kir 20,5)

     Hányan vágynak egy ilyen megszólításra! Hányan kapaszkodnak a legkisebb biztató jelbe, reménységbe a szenvedés, betegség, nyomorúság idején! Vajon meglepő, hogy mégsem feltétlenül a felszabadult öröm a válasz? Ezékiás király a halálos beteg a történetben, őhozzá érkezik Ézsaiás az örömhírrel. A király jelt kér, biztosítékot, hogy az ígéret valóban be is teljesül. A kételkedés, a bizonytalanság pillanatok alatt felülkerekedik a reménységen. Kivétel nélkül mindannyian Ezékiáshoz hasonló állapotban vagyunk, halálos betegek, akiket megszólított az Úr a teljes gyógyulás, a megváltás ígéretével! Mi pedig napjainkat a fel-fellobbanó reménység és az elnémíthatatlan kételkedés hullámain éljük. Szabad nekünk Istenhez fordulni kétségeinkkel, bizonytalanságainkkal, megválaszolatlan kérdéseinkkel is! Ámen.