„És hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! ” (⁠Mt 17,5)

 

      A román hadseregben szolgáltam 1989 elején, egy moldvai kisvárosban. Az egységparancsnokunk tudta, hogy lelkészgyermekként kerültem oda (gyakorlatilag munkaszolgálatosak voltunk), és magam is teológiára készülök. Egy alkalommal hosszasan előadta nekem a szocialista rendszer megannyi hasznos eszméjét, vívmányát, és feltette a nagy kérdést: hogy tudok én egy ennyire idejét múlt tanításnak hinni? Én erre csak annyit mondtam (hiszem, nem magamtól): mondjon bármit, amit károsnak ítél Krisztus tanításában, cselekedeteiben! Hosszú csend után becsülettel megvallotta, hogy nem tud olyat. Földi életének idején farizeusok, írástudók, sadduceusok, majd az elmúlt kétezer évben számtalan egyéb ideológia képviselői kerestek fogást azon, amit Krisztus tett és hirdetett. Annyit sok embernél elértek, hogy elhitették: lehet másképp is. Látjuk az eredményt, és hálát adunk a Mennyei Atyának, hogy mi az ő szeretett Fiát hallgathatjuk! Ámen.