„De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok. ” (⁠1Pt 3,14a)

 

      A boldogságot valahogy úgy képzeljük el, hogy minden szépen, jó renddel történik, nincsenek fájó, zavaró tényezők, de még csak kellemetlen dolgok sem árnyékolják kedvünket. A szenvedést nem igazán tudjuk összeegyeztetni a boldogsággal. Éppen ezért számtalanszor megalkuszunk, véget nem érően próbáljuk rendezni a körülményeinket, előkészíteni a várható eseményeket, hogy minden megfeleljen a boldogságvárásunknak. Például így tolódik napjainkban egyre odább a gyermekvállalás korhatára, így írjuk felül álmainkat, vágyainkat, valahányszor nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük. Péter sokkal egyszerűbbnek írja le a valóságot: van pár irányjelző, kapaszkodó, amelyek hozzásegítenek a boldogsághoz még akkor is, amikor az lehetetlennek tűnik. Nem a földi körülmények kedvező együttállása, hanem a lelkünk Istenhez kapcsolódása tölthet el boldogsággal. Ha igazán boldogok szeretnénk lenni, ragaszkodjunk az igazsághoz, és minden más jóhoz, amire Krisztus Urunk tanított! Ámen.