„Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. ” (⁠Zsolt 126,3)

  A 126. zsoltár zarándokének. Az Isten felé vezető útnak, az ószövetségi korban - a Sion-hegyi templom felé haladva - lépcsőfokai (grádicsai) voltak. A lelki életnek is megvannak azok lépcsőfokai, ahol érdemes megállni, elgondolkodni. Ez a hatvanad vasárnap is lehet ilyen alkalom.

 Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen véleménye van rólunk azoknak akik, hosszabb-rövidebb időre zarándoktársainkká válnak a földi vándorúton? Lélegzetvisszafojtva figyelünk minden reakcióra, vagy fikarcnyit sem törődünk, hogy ki-mit gondol rólunk? Van úgy, hogy életünk igazi csodáit, áldásait, csak akkor fedezzük fel, ha egy-egy elfogulatlan szemlélő emlékeztet erre. Idegenek véleménye - a rosszallás és helyeslés  is - segíthet, hogy a jó irányt tartani tudjuk.

 Ez a zsoltárvers egy ilyen külső vélemény nyomán keletkező boldog felismerés. Sajátos érzelmi katarzis, amely az Isten-keresőt alkalomról-alkalomra eltölti az Úrhoz vezető úton. Áldjuk mi is örvendezve, ha akár egyszer is átéltük Isten hatalmas cselekedeteit.

    Ámen.