Jézus mondja: Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (⁠Jn 15,14)

 Némi ellentmondás érezhető ebben a kijelentésben. Ámbár a barátsághoz bizonyos feltételeknek gyarló, emberi elgondolásunk szerint is teljesülnie kell, nem szoktunk ennyire erőteljesen fogalmazni.  Nagyon leegyszerűsítve leginkább mellérendeltséget, bajtársi köteléket jelent számunkra a barátság. Elsőre úgy tűnhet, hogy Jézus nem így értelmezi, mi több egészen másként vélekedik a barátságról, mint megszoktuk.

  Nem tesz mást, mint újra és újra értésünkre adja: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak...” (Ésa 42,8a) Az Úr barátságának igenis ára van, engedelmesség Isten akaratának. Túl nagy árnak tűnik? A mi „barátságunknak” is ára van. Krisztus Urunk drága vérével fizetett érte. Ezt a parancsolatot és ezt a példamutató magatartást kaptuk tőle. „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)  Ma is térjen áldás nevére érte. Ámen.