„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. ” (Lk 9,62)

  Amikor először próbáltam az eke szarvaira tenni a kezem nem is volt még ismert előttem ez az ige. Úgy emlékszem nem is egy „igazi”, hanem „csak egy könnyedebb” töltő-ekét próbáltam kézben tartani. Alaposan meglepődtem. A hozzáértő kezekben olyan könnyed műveletnek tűnt, pedig egyáltalán nem az. Időnként hátra-hátranéztem, hogy képes vagyok-e tartani az irányt, a távolságot. A felkészületlenség ott és akkor alkalmatlanná tett – erre vonatkozik Jézus figyelmeztetése is - az eke kezelésére. Őszintén remélem, hogy az Isten országára még nem tett egészen alkalmatlanná ez a sorhúzási kísérlet. 

  Az egyházi hagyomány szerint ma „Oculi” vagyis a „Szemek” vasárnapja van. Egyáltalán nem mindegy, hová, mire irányul a tekintetünk, kire figyelünk. Amennyiben „Szemem állandóan az Úrra néz. ” (Zsolt 25,15) bizonyára nem tévesztem el a helyes irányt. Bízzunk abban, hogy Igéje és Szentlelke által az Úr vezet, kormányoz ma is.
  Ámen.