“Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm.7,24-25a)

Pál apostolnak sok kijelentése vált ismerőssé a Bibliát olvasók között. A Timótheusnak írt levélben például beszél a nemes harcról, amit megharcolt. Mindenki harca ez. Az emberben lévő kettősséget tükrözi a Római levél hetedik és nyolcadik fejezete. Világosan látja az emberben elrejtett drága kincset, a szív édeni vágyakozását és a rosszra csábító másik törvényt, a bűn törvényét: a jót akarom, de nem tudom véghezvinni. Folyton elesem... Nyomorult állapot valóban. Mennyire emberi tapasztalat ez. Tényleg jogos a kérdés: kicsoda szabadít meg? Mikor lesz ennek vége? Hiszen csak a bűntudat erősödik bennem, és elrabol belőlem mindent, ami segítene újból felemelkedni. Létezik-e új kezdet?

Bizony, létezik a Lélek által. A pusztában támadtak a tüzes kígyók. De az, aki felnézett a rézkígyóra, megszabadult. Az önbizalom az Istenbe vetett bizalom függvénye lehet csupán. Nézz a Golgotára, lásd meg az áldozatot! Ne higgy a gonosznak, hogy minden hiábavaló, hogy elkárhoztál... Van Megváltónk, aki feltámadt, aki felment a mennybe, aki közbenjár érettünk. Aki hisz, az üdvözül! Adj nekünk hitet, Urunk! Ámen.