„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn.1,18)

János evangéliumát sok szempontból „lelkibb” evangéliumnak tartják a magyarázók a többi írás között. Egyszóval: nehezebben felfogható tanításokat találunk benne. Ilyen a prológus is, ahol pár versben rengeteg dolog összesűrítve jelenik meg. Ugyanitt viszont választ és megértő kulcsot találunk a vershez: Az Ige testté lett! A bűneset óta megszakadt az élő kapcsolat. Utána sejtésnek, sokszor hasztalan keresésnek nevezhető az ember visszatalálási kísérlete. Nagyon sok helyen nyilvánvaló, hogy külső jelekből ismerhető föl vagy akár a szív legmélyén. Ilyenkor mi is boldogoknak mondjuk azokat, akik nem látnak, és hisznek. A láthatatlan, megközelíthetetlen fényesség, a világot teremtő és fenntartó, a mindenséget betöltő Isten nem megközelíthető az ember számára. Azt látnunk kell, hogy Isten megismerése csak azért lehetséges, mert Isten úgy döntött, hogy emberré lesz emberek számára. Az Ige testté lett! Ahogyan a költő mondja: Karácsonykor ... földön jár az Isten, mennyben jár az ember. Kijelentés nélkül nem tudhatnánk róla. De szólt az Isten az első időktől fogva, és szólt az Ő Fia, Krisztus által! Adjunk hálát a kijelentésért, és keressük őt, akit Jézus jelentett ki számunkra. Ámen.