„Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk.6,36)

Tudjuk azt, hogy a gyermek sokmindent követ a növekedése során. Nem kétséges, hogy tanul a beszélgetésekből, és többé-kevésbé hallgat szüleire. Igaza van viszont annak, aki azt mondja, hogy legfőképpen a példából tanul. Ellesi és lemásolja szülei viselkedését, és csak csodálkozunk később, hogy nem csak a jóban, de a rosszban is hasonlít ránk. Ez a bibliai vers azt sugallja, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, és nekünk el kell lesni Isten cselekedeteit, hogy azokat tudjuk követni. Nyilván lehetetlen dolognak tűnik, mégis milyen felemelő a gondolat, hogy van, akit kövessünk és van akire hasonlítanunk. Néha az az érzésünk, hogy olyan világban élünk, ahol uralkodik egyfelől a könyörtelenség, közömbösség, és ahol a szociálisan túl érzékeny embert kinevetik és lenézik. Legyen lelkünk, szívünk és időnk észrevenni és meglátni a szükségben lévőt, hogy könyörülettel tudjuk gyógyítani. Boldoggá lesz a szívünk és élhetőbb a világ. Ámen.