„Intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. ” (⁠Kol 3,16b)

 

      Rengeteg baj van a világban, és rengeteg baj van velünk, emberekkel, mindannyiunkkal. A bajok forrását többnyire kívül keressük, önmagunkkal szemben természetünknél fogva elfogultak vagyunk. Ezért van felbecsülhetetlen szerepe életünkben a közösségnek, amelyik tükröt tud tartani a tagjai elé. Nem tömegről, csőcselékről, táborról beszélünk, hanem közösségről, vagy egyházi szóhasználat szerint gyülekezetről, amelynek tagjait a Krisztus iránti elkötelezettség fogja össze. A közösségben lehet egymást inteni. Nem bántva, személyeskedve; nem haraggal, veszekedve; nem ráolvasva, számonkérve, hanem szeretettel. Zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel segítve egymást megnyílni Szent Lélek előtt, aki helyreigazít minden tekintetben. Ámen.