“Ő (Istenünk) ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből (…)! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” (Dán.3,17-18)

Dániel és társai idegen országban is megtartották az ősi hitet, és nem voltak hajlandóak térdet hajtani a császár képe előtt. Hűségesen ragaszkodtak Istenhez. Dániel Jeruzsálem fele tekintett, hazája felé fordulva imádkozott Istenhez, mert tudta, hogy Isten idegen földön sem hagyja el. Ő betölti a mindenséget. A próbák elérkeztek az ő életükben is, de a tüzes kemencéből is és az oroszlánok verméből is kiszabadította őket Isten. Ilyen csodák láttán az idegen király is elismerte, hogy Isten az Úr és nincs más.

Szétszóródtunk mi is a nagy világban. Nagyon sok ember idegen országban él. Remélhetjük, hogy a keresztelés és a konfirmációban nyert megerősítés az ő életükben is jelent valamit. Remélni tudjuk, hogy őseik hite meg tudja őket tartani. Ha hű maradsz hitedhez, biztosan megszabadít Isten. Senki ne feledje, hogy éppen ott, ahol van, bizonyságot tehet Istenről. Ez ad igazán értelmet az emberi életnek. Áldjátok Istent, a királyok Urát, a Mindenhatót! Ámen.