„Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának… ” (⁠Jer 10,23a)

  Az előző napi gondolatmenet folytatásaként talán érdemes lenne továbbgondolni a hit és tudás összefüggéseit. Az első észrevétel: A felvilágosult, a modern és posztmodern emberi gondolkodás számára a hit és tudás ellentétes viszonyban áll. Csak a bizonyíthatók számítanak tudásnak, a feltételezések a további kutatás tárgyát képezik és a hit vonzáskörében a helyük. Ezzel szemben Jeremiás korában (Kr. e. 6-7 század) a tudás és hit szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

 Második észrevétel: Ez a különbség határozza meg az ember Istenhez és önmagához való viszonyulását. A relatív tudás birtokában („rész szerint van bennünk az ismeret” 1 Kor 13,9a) teszünk olyan magabiztos kijelentéseket, amelyek aligha hihetőek. A „hit” évezredes bizonyságtételeit viszont azért utasítjuk el, mert nincsenek összhangban aktuális nézeteinkkel.
  Mindez több mint abszurdum és leegyszerűsítve azt jelzi, amit Jeremiás is vall, "az ember nem ura élete útjának". Imádkozzunk ma azért, hogy ne a meggondolatlanság, hitetlenség és gonoszság uralkodjon életünk felett.

 Ámen.