„Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.” (2Sám 22,37)

Legalább kétféleképpen biztosan lehet gondolni az Úrra való kapcsolatunkra. Az egyik szerint az ember és Isten egyfajta partnerségben van. Az ember dolgozik, harcol, küzd, és ha nem tud valamit, ha elfárad, eltéved, akkor jön Isten és segít neki. A másik szerint, amiről Dávid is vall, az ember minden mozdulatát, minden gondolatát Isten irányítja. Az ember átengedi magát Isten vezetésének. Megvalósul, amit Jézus így mond: ti énbennem, és én tibennetek. (Jn 14,20b) Dávid életének ebben az időszakában küzdelmet folytat Saul ellen. Győz, majd megénekli az Úrnak hálaadó imádságban tapasztalatait. A győzelmet, a harcban való kitartást, azt, hogy biztosan állt lábain a küzdelem során, Istennek tulajdonítja. Nekünk is megvoltak a mindennapi küzdelmeink az elmúlt héten. Megvannak az eredményeink is. Talpon tudtunk maradni. Menjünk és köszönjük meg az Úrnak, hogy munkálkodott bennünk, hogy bölcsé tett, megerősített. Mondjuk el: mindent neked köszönhetek Uram! Ámen.