„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. ” (⁠1Kor 6,14)

 Jézus mondja a kapernaumi százados hitéről: „Izráelben sem találtam ekkora hitet.” (Luk 7,9b) A hitnek nem igazán van mértéke, Jézus a százados meggyőződését igazából az izraeliták hitéhez viszonyítja. A viszonyításnak – véleményem szerint – csakis akkor van létjogosultsága és értelme, ha tanít, bátorít, motivál. Egyébként inkább kárunkra van. Pál bizonyságtételét is érdemes így vizsgálni. 

   Lélekben érdemes tisztázni azt, hogy a feltámadást illetően nincsenek tökéletes érvek. A halandó ember hite, Márta meggyőződése viszonylatában, a feltámadás túl távolinak tűnik, hogy érdemben foglalkoztasson, vagy vigasztaljon. A többletet az igében és egyébként is az adja, hogy Isten hatalmával lehetett az Urat, Lázárt, sőt a naini ifjút is feltámasztani. Isten hatalma hozott gyógyulást a százados szolgájának is. Isten hatalma reánk nézve is, ma is érvényes. Nincs ennél jobb motiváció és bátorítás, sem életünkben, sem halálunkban.

    Ámen.