Pál írja: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ” (⁠2Kor 12,9a)

  Az erdélyi középiskolákban lejárt az érettségi. A vizsga izgalmai után a végzős diákok, és a még vizsgák előtt álló nyolcadik osztályt végzettek általában, az eredmények függvényében tervezik meg az önálló életet, vagy továbbtanulást. A felnőttek is jól meghatározott célokat tűznek ki önmaguk, szeretteik, a közösségek elé. Viszont nem minden esetben készítünk megvalósíthatósági tervet. Ha mégis – mint Jézus tanítása szerint a bölcs toronyépítő és a hadba vonuló király megteszi – nem feltétlenül bizonyul annak, és magasztos terveinkbe is belebukhatunk.

 Ilyenkor van igazán nagy szükség az örök érvényű kommunikációra, amelyet Isten fenntart ma is az emberrel. Akkor is, amikor mi igazán távol kerülünk az Úrtól. Emlékeztet, hogy még ha megfogyatkozna erőnk és megcsappanna bizodalmunk, akkor is elég az Ő csodálatos kegyelme. Jusson eszünkbe ez, és adjunk hálát a gyülekezet közösségében is a zsoltárt idézve: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1).

  Ámen.