“Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol.3,17)

Fesztiválos világot élünk, ahol nagy rendezvényekkel csábítgatják az embert, mert kimutatható, hogy csak így lehet gazdaságilag fenntartani bizonyos intézményeket. A tömeg lett ismét a lényeg, és a tömegnek gyakorlatilag bármi eladható. Így jól jár a bérlő és mindazok, akik szerveznek. Hajlamosak vagyunk, mi egyházban élők, átvenni ezt a szellemiséget, és ugyanazt leutánozni, ami kívül történik. Lassan már nem illik beszámolni arról, hogy tíz emberrel gyönyörű bibliaórán vettünk részt, vagy hogy egy négy tagú családban a családlátogatáskor milyen áldásos volt a beszélgetés. Frusztráltnak érezzük magunkat, ha nem hasonlíthatunk a mamut gyülekezethez, ahol 300 embernek szerveznek generációs táborokat. Lehetne sorolni a példákat. Egyet azonban nem kell elfelejtenünk. Azt, hogy az evangélium üzenetének elmélyítése ma is csak a kis közösségekben, mondhatni kis csoportokban adatik. Az Úr Jézus nevében ma is csodák történnek. Szaknyelven ezt réteg-missziónak nevezik. Ne feledjük, hogy Filippiben Pál a folyó partján kis körben tartotta a tanításait, és áldás származott belőle. Ma is így van: családi körben, baráti körben, munkaközösségben imádkozhatunk együtt, mert ha Jézus nevében gyűltünk össze, akkor biztosan tudhatjuk, hogy Szentlelke által ott van velünk. Ha pedig velünk van, akkor mindenünk megvan. Ámen.