“De van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat.” (Dán.2,28a)

Szólt az Isten álomban, látomásban is sokaknak, majd szólt Krisztus által. Tudatta akaratát. Akik erre nyitottak voltak és volt hitük, azok bátran kijelentették, hogy Isten a titkok ismerője. Mindig volt kinyilatkoztatás vagy kijelentés. Mindig volt vezetés, isteni tanács. Mindig tudható Isten akarata, hogyha figyelünk arra, amit az Igében a Szentlélek által közöl velünk. Csupán az a feladatunk, hogy tusakodjunk az igéért, hogy keressük. Azoknak, akik a világ titkait, az emberiség rejtélyeit kutatják, ugyanezt kell megtanulniuk. Csak Isten az, aki felfedi a titkokat, amikor akarja. A babiloni írástudók és a híres tudományuk nem elegendő ahhoz, hogy a titkokat megfejtsék. A több ezer "isten és bálvány" némaságukkal elárulják tehetetlenségüket. Mindezek mellett a nagy király kénytelen elismerni, hogy a Dániel Istene a Mindenható Isten. Pedig még nem látta a nagyobb csodákat: Dánielék megmenekülnek a tüzes kemencéből és az oroszlánok verméből. Akkor is megismétlődik a különös hitvallás: Áldott ezeknek Istene, mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson. (Dán 3,28.29) Adj, Urunk világosságot és több hitet! Ámen.