“Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt.46,11a)

A csendességben, imádkozásban sok lelki titok feltárul. Teremtés folytán adottságunkká lett az emlékezés. Tanulunk saját életünkből, de tanulunk elődeink életéből is. Megkockáztatom, hogy az ismeretet génjeinkben hordozzuk. Van közösségi tudat, és létezik ősrégi emlékezet. Bennünk van emberekben az Éden emléke. Hiszen másképp nem vágyódnánk jobbra, szebbre annál, ami van. Nem számít, hogy mennyi gazdagságunk van, nyugtalanok vagyunk, hogyha a teljesség érzése nem tölt el bennünket. Emlékezzünk tehát. Mondhatnám, hogy meditáljunk: Isten, a mi Teremtőnk van életünk alapjánál. Nála van minden magyarázat. Neki adjunk hálát mindenért. Nagy dolog, hogy nem a néma bálvány áll előttünk, hanem a beszélő Isten. A kommunikáció világában különösen hangsúlyos ez, hiszen kevesen figyelnek személytelen bejegyzésre. Az is megtörténik, hogy valakit ismersz, de nem tudott profilképet feltölteni magáról. Olyankor gyanakvóan kihagyod a kapcsolatot. Isten az Isten, bemutatkozott. Keressed ma is, és megtalálod. Ámen.