„Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! Az azonnal felkelt. ” (⁠ApCsel 9,34)

  A nyolc éve bénán fekvő beteg férfi neve alapján - első olvasatra - a Jézus születése előtt nem sokkal keletkezett, Vergiliusnak tulajdonított hőseposz, az Aeneis jutott eszembe.  A hasonlóságot erősíti az is, hogy Aeneas (gör. Ainiász) vezeti a trójai túlélőket  a reményteli jövő felé. Útközben kénytelen-kelletlen maga mögött kell hagynia mindent. Mindazt, ami biztonságosnak, változatlannak, már-már sorsszerűnek tűnt. Aphrodité / Vénusz (a szépség és szerelem istennője) fiának útja előbb a dicsőségből bukásba, majd a hajótörésből békességre vezet, hogy végül az alvilágon is átvezető út ismét a dicsőségre vigye. Az életünk magasság és mélység, áldás és átok.

 Péter apostol ezért, amikor a tehetetlenül fekvő embert megszólítja, Jézusra mutat. Az Úrra, aki az átkot magára vette, hogy gyógyulást hozzon, reménységet adjon, jövendőt teremtsen. Nekünk sokszor csak a hétköznapi dolgok maradnak: felkelni, ágyunkat bevetni, hittel, reménységgel, imádkozó szívvel az Úr dicsőségére élni ma is.    Ámen!