“(A börtönőr) örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” (ApCsel.16,34)

Pál és Silás éneke és imádsága eget és földet megmozgatott. Csoda folytán megszabadultak. A kétségbeesett börtönőrnek minden kicsúszott a kezeiből. Úgy érezte, hogy nincs tovább és majdnem saját életére tört. Jó, hogy ilyen kétségbeesett helyzetben meghallotta az apostol kiáltását: Ne tégy kárt magadban, mert mind itt vagyunk. Jó lenne, ha nagy félelmeink idején lenne ilyen kiáltás és meghallanánk. A csoda láttán egy fontos kérdés fogalmazódik meg benne, akár a pünkösdi hallgatóságban: Mit kell cselekedjek, hogy idvezüljek? Higgy az Úr Jézus Krisztusban … hangzott a válasz. Aztán boldogan megkeresztelkedett egész háza népével.

Üdvösség - bűn alól való felmentés - megmenekülés a pokoltól, kárhozattól - szabadulás - örökélet stb. Szeretnéd-e ezt? Valami olyasmi, ami túlmutat ezen a földi életen és az új ígéret földjét mutatja meg reménységben. Hiszed-e, hogy Isten, téged a bűnös embert, meg akar és meg tud szabadítani a teljes pusztulástól? Hit kérdése. Nos, imádkozzunk azért, hogy ezt a kegyelmet el tudjuk nyerni. Aki megbánja bűneit, aki hozzá folyamodik, aki megújítja életét erős hittel higgye is, hogy Isten üdvösséget ad neki Krisztus által. Ezt a nagy ajándékot köszönjük meg Mennyei Atyánknak, hogy örvendezni tudjunk. Ámen.