„Mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! ” (Jóel 2,1b)

  Kettős érzelmi töltettel bír számomra ez a prófétai kijelentés. Egyfelől ott van benne, az evangéliumi ígéretnek az a bizonyossága, amely örömmel néz az Úr napja elé. Az Úr, az én Uram tér vissza, hogy országoljon. A sok sete-suta emberi kormányzás után végre az igazság és jogosság jut hatalomra és igazi békesség, meg szeretet uralkodik az irgalmasság és könyörület gyakorlása útján. Igen, a farkas és a bárány, párduc és gödölye, a borjú és az oroszlán, no meg a vipera és baziliszkusz barlangjánál játszó kisded (Ésa 11,6-8) jelenleg teljességgel szürreálisnak tűnő képe ez. Van-e ennek a képnek ránk nézve bármi hatása? Elvégre – egyelőre nem vagyunk részei. A kereszten megtérő gonosztevőt idézve „ugyanazon ítélet alatt” állunk és jelenleg a kegyelem idejét éljük.
  Másfelől éppen ez foglalkoztat, mit tehetek ma azért, hogy az Úr napja ne készületlenül érjen? Jézus így bátorít: „Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Mt 26,41) Erősítsen az Úr ma is a hitben!

   Ámen.