„Akkor majd megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet.” (Ez 36,36a)

Ez egy biztatás a babiloni fogság idején Isten népének. A környező népek kárörvendően beszéltek a választott nép bukásáról, mert el kellett hagyniuk országukat, hiába volt velük az Isten. Erre válaszol az Úr és elmondja, hogy eljön az idő, amikor megmutatja a népeknek, hogy kicsoda Ő, aki népét hazavezeti, a pusztává lett földeket beülteti és a romba dőlt városokat újjáépíti. Az igazságos, de kegyelmes és szerető Isten képe rajzolódik elénk. Azért kellett igazságossága miatt fogságba küldeni a népet, mert tisztátalan, Isten akarata elleni  életet éltek (16. vers), és ezt is látták a körülöttük élők. Ez egy biztatás számunkra is, hogy igyekezzünk krisztusi életet élni. Magunk miatt, és azért is, hogy a mi Urunk nevét ne érje gyalázat életvitelünk miatt. Isten figyeli életünket, de a körülöttünk élők is véleményt formálnak rólunk és ez által az Úrról is. Figyeljünk ma is arra nagyon, hogy a krisztusi szeretetről és igazságról szóljon életünk. Ámen.