„Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével.” (⁠1Krón 13,8)

 

      Európai, protestáns hagyományaink nem ismerik a "szent tánc" fogalmát. Pontosabban alig tudunk valamit azon túl, amit itt olvasunk, hiszen csak Mirjámot és asszonytársait láthatjuk még szent táncban, illetve a 149. és 150. zsoltár hív táncra, és ez mind az Ószövetségben. Legyünk őszinték: el sem tudjuk képzelni Jézust tánc közben, de még az apostolokat sem. Heródiás tánca, annak "jutalmaként" Keresztelő János lefejeztetése, valamint a pogány szertartások továbbélésétől való félelem arra késztette idejekorán az egyházat, hogy a táncot száműzze a "szent" cselekmények közül. Pedig a tékozló fiú hazatérését is tánccal ünneplik az atyai háznál Jézus példázatában. Az Isten előtti örömnek lehet olyan felszabadító ereje, ami mozgásra, táncra késztet! Ne szégyelljük, ne fojtsuk el, ha ilyen öröm jár át, minden bizonnyal kedves Isten előtt, amikor gyermekeiként őelőtte örvendezünk! Ámen.