„Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. ” (⁠Zsolt 30,2)

 

      Nagyon jó érzés, amikor az ember megélheti a megmenekülést egy szorongatott állapotból, veszélyes helyzetből. Különösen jó, hogyha felébred benne a hála Isten iránt, és őszinte örömmel szólal meg benne a magasztalás. Mindezt megkoronázza, hogyha örömével nem marad egyedül, hanem osztozhat mások jóakaratában, vele együtt való örvendezésében. A másik oldalon igen gyakran nem a baj, a veszedelem, a támadás nagysága, ereje, hanem az ellenség gúnya, káröröme a fájdalmasabb. A kárt, veszteséget pótolni lehet, a test sebei begyógyulnak, a lelki sebek akár egy életen át fájhatnak. Emlékezzünk erre akkor, amikor felebarátaink bajának vagy örömének vagyunk tanúi. Olyan mértékkel mérjünk, ahogy szeretnénk, hogy nekünk is mérjenek. Ámen.