„Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.” (⁠1Móz 18,27)

 

      A lehető legtermészetesebb, ha az ember ezzel szólítja meg Teremtőjét: "én csak por és hamu vagyok". Akkor is, ha tudjuk, hogy többek vagyunk pornál és hamunál, hiszen nem a fizikai test, hanem a lélek szól, kapcsolódik Istenhez. De a lélek a földi élet keretei között keresi útját, tanulásának, fejlődésének lehetőségeit, hogy feladatát, amiért az Úr erre a világra rendelte, betölthesse. Hatalmas, vagy akár csodálatos dolgokra is képes, de csak a por és hamu által határolt kereteken belül. Isten gyermekei ezt az igében megszólaló Ábrahámhoz hasonlóan alázattal élik meg, míg mások lázadnak, kitörni, a port és hamut valami mássá változtatni vágynak. Mennyei Atyánk tárháza felfoghatatlan gazdagsággal áll rendelkezésünkre, hogy teremtett voltunkban a lehető legjobb eredményeket érjük el. Legyünk merészek, szóljunk mi is Urunkhoz, kérjünk, hogy megadassék nekünk! Ámen.