"A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott." (Lk. 2,20)

A nyáj nem maradhatott tovább őrizet nélkül. Vissza kellett menni a pásztoroknak, hogy munkás kezükbe véve pásztorbotjukat legeltessék a nyájat, dolgozzanak a családjukért, éljék végig a mindennapok küzdelmes óráit, csendes pihenéseit, örömteli alkalmait. Na nem ugyanúgy, mint eddig. Istent dicsérik mindazért, amit átélhettek. Mindazért, amit látniuk engedett és mindazért, amit hallhattak. Fontos, szükséges volt számukra amiben részük lehetett, hisz ezért dicsőítik Istent.

Remélem mindnyájan így térhetünk vissza az ünnepről a magunk mindennapi életéhez. A feladataink nem várhatnak, nem sokára fel kell venni a munka fonalát. Ha fontos és szükséges volt, amit ezen az ünnepen láttunk és hallottunk, akkor ne felejtsük el Istent dicsérni, hogy mindazok, amik velünk történhettek, megtörténtek. A jövőre nézve pedig, ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a pásztorok pontosan azt látták és hallották, amit nekik Isten megüzent. Hallottuk, hogy a Betlehemben értünk megszületett gyermeket "Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten." (Mt. 1,23) Ez is pontosan így lesz, s amikor megtapasztalod dicsérd és dicsőítsd majd Istent, a hozzád hasonló pásztorokkal együtt. Ámen.