"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (Ef. 4,29)

Isten egy világot teremtett az Ő szavával, mi pedig, ha úgy szólalunk meg, egy világot vagyunk képesek összetörni a másik emberben. Sőt, az emberi beszéd arra is alkalmas, hogy családok, közösségek vagy egy egész nép életét tönkretegye. Jakab apostol szemléltetése egyszerű, de nagyon hatásos, amikor azt írja az emberi beszéddel kapcsolatosan:" Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!" (Jak. 3,5) Emberi életek, közösségek jövendője éghet porrá, ha nem tartjuk féken nyelvünket, ha a szavak tüzét pusztításra használjuk, akarva vagy akaratlanul. Lehet másra is. A szavaink tüze ugyanis melegíthet is, világíthat is.

Egy kedves szó erősítheti, alátámaszthatja a másik ember reménységét, önbecsülését, hitét, jövőlátását. A szeretettel megfogalmazott tanácsok fényükkel megvilágíthatják a másik ember útját, holnapját, jövendőjét.  Az ilyen beszédek mellé, amelyek fényt és meleget árasztanak, odagyűlnek az emberek, mint a hideg téli napokon, a kályha tüze mellé. Így szólaljunk meg, ha beszélni akarunk, és hallgassunk, ha nem így akarunk megszólalni. Ámen.