"Szent a te utad, Istenem !"(Zsolt 77,14a)

A Tövismadarak című film tette ismertté a mondatot: Isten útjai kifürkészhetetlenek... de néha a mieink is azok. Úttalan utakon bolyongunk járva-kelve kutatva, keresve a felfedezés és a megismerés tüzétől hajtva. Magát az életet is bizonyos értelemben útnak nevezzük...a saját életutunknak, amelyen járnunk kell. S néha szentimentális önsajnálataink pillanataiban pedig ezt az utat keresztútnak nevezzük...De hol áll ez attól a Via Dolorosától (szenvedés vagy fájdalom útja amely a Golgotára vezetett), amelyet Mesterünk Jézus Krisztus értünk bejárt, hátán mindnyájunk életének örök keresztjével?...

A Zsoltáros a mai rövidke napi Igében Isten útját szentnek nevezi...

A mi útjaink is azzá válnak, ha hagyjuk, hogy Ő előttünk menjen és mi követjük az Ő lábnyomait... "Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt".(Mt 7,14).

Lelkünk sóhaját fogalmazza meg ezért, mint egy rövidke imaként az ismert és szeretett énekünk kérése: Utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem, Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem, és vezérelj engemet, a te szent igaz Igédben, Oltalmazd életemet, mert benned bízom Úr Isten!" Ámen.