Istentől áldott, békés, boldog esztendőt kívánunk minden jóakaratú embernek!

Szatmári Elemér

Simon Attila

"Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön." (Ef 3,14-15)

A mai ember – különösen ha protestáns – alig ismeri a térdhajtás érzését. Sem otthon, sem az iskolában nem térdepeltetik már a rendetlen gyermekeket, és nem tartozik már az etiketthez sem térdhajtással köszönteni a legfőbb méltóságokat. Az is igaz, hogy a legfőbb méltóságok sem Istentől eredeztetik hatalmukat, hanem csupán a többség akaratára hivatkoznak.  Ezek után talán nehezünkre esik az új év első reggelén az apostollal együtt ezt a kényelmetlen testhelyzetet felvenni. Inkább vállalnánk az egyenes derékkal, fölemelt fejjel való bátor szembenézést a jövendővel. Vagy ha mégis az alázatunkat kell kifejezni, akkor legfeljebb meghajtjuk fejünket…

Pál apostol nem egyszer használ sportból vett képet mondanivalója érzékeltetéséhez. Hadd nézzük meg ebből a szemszögből a ma reggeli igénket. A futók a pályán térdre ereszkednek a rajt előtti pillanatokban. Praktikus oka van ennek: nagyobb lendületet tudnak venni az induláshoz. Új év reggelén nem megvetendő gondolat: az alázatos térdhajtás nagyobb lendületet ad!

Az Atya előtt kell térdet hajtanunk, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön. Hiszen akkor mi egy csapat vagyunk! Nem egymást kell megelőznünk, hanem együtt és egymásért futhatunk. Biztathatjuk a velünk együtt küzdőket, felsegíthetjük az elesőket, bátran kézen foghatjuk egymást. Itt nem egynek kell győzni mindenki felett: együtt kell győzzünk Ővele és Őáltala. Ámen.