“Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.” (Ézs 48,6b)

Szoktunk-e gondolkozni azon, hogy honnan kerülnek mindennapjainkba az új dolgok? Sokezer év megannyi felfedezése van birtokunkban, amiket egészen természetesnek veszünk. Ki őrölt először magvakat és kevert hozzá vizet és sütötte meg? Ki tett hozzá kovászt, hogy megkeljen? Kinek jutott eszébe a szőlő levét kipréselni és eltárolni? Hogy kezdődött barátságunk a kutyákkal, macskákkal, lovakkal és minden más háziállatunkkal?  Emlékszem még jól az iskolában tanultakra: egy majom kezdte az egészet... Hogy mennyire nem elégíti ki ez a magyarázat még az ateistákat sem, mutatja az űrlényekbe, idegen civilizációkba vetett rendületlen hitük, mert valahonnan a tudásnak származnia kell…

Sokszor elgondolkodom rajta, mit kezdhetett az Ószövetség embere a megváltásról szóló próféciákkal? Milyennek láthatták az eljövendő Messiást? Valamennyire következtetni tudunk abból, ahogyan Jézust fogadták: téves volt a kép még a tanítványokban is. És mi mit tudunk az eljövendőkről? A holnapunkról? Hová tart ez a világ? Semmit nem tudunk. Következtetünk, találgatunk, de a rejtett dolgok mindaddig titkok maradnak, míg Ő föl nem lebbenti a fátylat. Ézsaiás aligha volt kétségbeesve amiatt, hogy saját szemeivel nem láthatta azt, akit ő Csodálatosnak, Tanácsosnak nevezett. Boldog volt, hogy hirdethette majdani érkezését. Adjunk hálát érte mi is, hogy tudhatjuk, Ő az, aki ismét eljövendő. Ámen.