"Az igazak várakozása örömre fordul."(Péld. 10,28a)

Hogy jól induljon napunk, ehhez mai igénk kellően hozzásegít...

Néha elég csupán lélekben az a néhány gondolatnyi égi biztatás  – merthogy onnan érkezik, ahonnan a legszívesebben fogadjuk  - és az ember ismét ember, a keresztyén pedig újra keresztyén. Ezzel a biztatással, mint egy izgalmas ígérettel belevágni a mai szürke hétköznap kihívásának tengernyi teendői közzé, nos nem rossz ómen...

Újra olvasva a rövidke igeverset fiatalos lendülettel zsongja vissza gondolatban szívünk olyan repülabálnásan: ...vártam már eleget... Igen, ránk is fér már végre az öröm. Olyan ez, mint a hangulatfokozó lelki ajzószer, mert ezzel Isten visszaigazolja számunkra azt, hogy a sokszor türelmünket igénylő várakozásunk nem volt hiábavaló, mert most már az öröm vár ránk. Megpezsdül szívünk az izgalomtól, hogy vajon milyen jó dolog is történhetik velünk?... De mielőtt elvaduló nyers lelki brutalitástól eltorzulva örömvadászatra indulnánk apró önvizsgálatra van szükségünk: „az igazak várakozása”... nos mennyire vagyunk mi„igazak”?... ne feledjük: ...„mert rész szerint van bennünk az ismeret”...

Csakhogy ezzel Urunk Istenünk nem kedvünket akarja szegni...mindössze csendes visszafogottságra ösztönöz, azaz a benne hívő emberi méltóságunk megőrzésére... Hiszen ez az attitűd illik hozzánk leginkább és ez lehet még az örömben is a mi lelki eleganciánk. Ettől még lelkünkben édes fűszerként dúdolhatjuk Beethoven Örömódájának dallamát: „Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra szent öröm...” Ezzel az érzéssel vigyük magunkkal a mai napon igénk biztatását. Ámen.