"...mert az Isten megvidámítá őket nagy örömmel, sőt az asszonyok és gyermekek is vigadának; és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott." (Neh. 12,43)

Sok gondunk és nehézségünk van naponta.  A munka, a betegség, a gyász és egyéb nyavalyáink úgy el tudnak keseríteni, hogy végtelen örömtelenségnek látjuk az emberi életet. Van úgy, hogy olyan lelkiállapotba jut az ember, hogy elérhetetlennek, lehetetlennek érzi, hogy átélje az öröm állapotát. Van úgy, hogy rossz helyen keressük vagy rossz dologban hisszük az öröm forrását. Mindent megteszünk, hogy elérjünk egy helyre, egy alkalomra, ahol úgy gondoljuk örömben lesz ott részünk. Mindent elkövetünk, hogy egy tárgyat megszerezzünk, kerüljön bármibe és bármennyibe, mert meg vagyunk győződve, hogy sok örömöt fog szerezni nekünk. Aztán csalódunk, mert belátjuk, hogy örömhajszolásunk csak részben hozza meg, ha egyáltalán meghozza, a kívánt eredményt.

Az öröm forrása nem e világban található. Az öröm forrása kizárólag Isten. Ő az aki adja az örömet. Nem mindig akkor és úgy, ahogy mi elvárjuk. De várhatjuk, kérhetjük, mert lesz mindig öröm is az életünkben. Isten szavát követve mi is kimondhatjuk majd életünkben Keresztelő János megállapítását: "Ez az én örömem immár betelt." (Jn. 3,29) Ámen.