"Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen." (Zsid. 6,11)

Kívánságaink legtöbbször rövidtávra szóló kívánságok és nagyon sokszor önzőek. Ha túl is tudunk lépni az énünk határán, akkor is egy szűkebb közösségnek az életére nézve használjuk. Ne is beszéljünk arról, hogy nem csak jókat tudunk kívánni. Ha bántás, sérelem ér minket, kívánságunk a nekünk rosszat okozók felé kimerítheti az emberi gonoszság gazdag tárházát.

Minket, Krisztust követő embereket, ez az ige megtanít kívánni. Kívánni mindenki másnak a keresztyén reménység beteljesedését, az örök életet. Kívánni azt, hogy mindenkinek sikerüljön úgy igyekezni, hogy egykor együtt állhassunk az élet Ura előtt, mint megkegyelmezett bűnösök.

Kívánságaink elérése érdekében azonban tenni is szoktunk. Ha igazi kívánságról van szó, mindent elkövetünk, hogy megvalósuljon. Igyekezzünk hát ma is, hogy úgy éljünk segítve mindenkit körülöttünk, hogy mindannyiunk reménysége beteljesedjen. És imádkozzunk, hogy ebben az igyekezetben mindvégig kitarthassunk! Ámen.