"Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel." (Mik. 6,8)

Isten sokféleképpen szólít meg minket. Ma reggel, amikor hozzánk szól embernek nevez, földből valónak hív. Megérezhetjük ebből, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk. Mert néha elrugaszkodunk a valóságtól és többet gondolunk magukról, mint amennyik valójában vagyunk. Mert "isa, por es homou vogymuk", állapítja meg az első magyar nyelvű szövegemlékünk is. Ezt nem szabad elfelejtenünk. De azt sem, hogy azzal, hogy közel jön hozzánk és megszólít minket az Úr, találkozik a menny a földdel, az élet maga, a halálra valóval.

Elmondja a titkot, ami az életet jelentheti számunkra. Nem kér sokat tőlünk. Mi azonban, mivel ezt a keveset sem tudjuk vagy akarjuk teljesíteni túlbonyolítjuk. Kérhetne többet is, de csak annyit kér: élj törvénye szerint! Jézus Krisztus ezt pedig két parancsolatban, érthetően, feketén-fehéren, világosan, egyszerűen foglalja össze nekünk: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." (Lk. 10,27) Csak ennyi! Ettől függ az életed. Ámen.