"Gyászukat örömre fordítom."(Jer. 31,13b)

Véleményem szerint nincs olyan lelkipásztor, aki szereti a temetési szolgálatot. Azért van ez így, mert az emberi lélek fájdalmának mélységeivel szembesülni, a veszteséggel megküzdve abban a Szentlélek Isten vigasztalását érvényre juttatni nagy feladat. De még ennél is többről van itt szó a mai Igében. Kollektív gyászról, azaz közösségi gyászról, amely Isten ígérete szerint örömmé lesz! Azt gondolom, hogy a kollektív gyász gondolatánál óhatatlanul köszön vissza bennünk Himnuszunk melankolikus "megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt" hangulata, a tipikus magyar depresszív lelkiállapot. Statisztikai felmérések szerint Európa népei közül a magyar a legszomorúbb, azaz a legboldogtalanabb nép, de egész földünket tekintve is sajnos elég előkelő helyet foglalunk el a népek mezőnyében. Nos, talán ezért is kellően találó számunkra Istennek a mai Igében való ígérete.

Lassan a böjti időszakba érkezünk. A böjt vége Krisztusunk feltámadásának ünnepe a Húsvét, az Ő diadalának megünneplése. Isten az Ő népének Krisztus diadalát ajándékozza. Nekünk magyaroknak viszont azt kell magunkban eldöntenünk, hogy Isten népe vagyunk-e még vagy sem? Erre a kérdésre kell nekünk közösségileg, ám mégis személyes válaszokat adnunk! Ámen.