"Isten így szól: "...nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom." (Ézs. 57,16a)

       Szinte naponta próbálom elképzelni, milyen a végtelen. Akár térben, akár időben. Az egyik nyitott: tiszta éjszakákon belepillanthatunk az égbolton, a másik zárt: csak a pillanatot tudjuk érzékelni.

       Túl a földi kereteken a végtelen átjárható. Nincsenek áttörhetetlen korlátok. Isten előtt ezer esztendő egyetlen perc. És Ő üzeni nekünk: nem perel örökké és nem haragszik végtelenül. Ő, aki ha csak egy percre megfeledkezne rólunk, ezer esztendeig bűnhődnénk. Nekünk, akik a legkisebb bántást is évekig tudjuk magunkban hurcolni. Olyan könnyen kimondjuk: "soha többé", vagy "mindörökké" - a pillanat felelőtlenségével. Igazából felfogni sem tudjuk, mekkora kegyelem, hogy Isten a megbocsátást és a feloldozást a mi időnkhöz igazítja. De legalább próbáljunk meg köszönetet mondani érte. Ámen.