"A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!" (Filem. 1,25)

Reggelenként, ha a napi feladataink körül járnak gondolataink, eszünkbe jutnak a tegnap történései, a múlt eseményei is. A sikeres tetteink ösztönzőleg hatnak ránk, s mintegy felvéve azok fonalát tovább végezzük ugyanúgy, mint eddig, hiszen célunk helyesen, azaz Isten szerint élni, a ránk bízottak javát szolgálni. Vannak azonban olyan múltbéli, kísértő dolgaink, amelyekről tudjuk helytelenek, rosszak voltak. Mit tegyünk? Bánjuk! Mire számítsunk? Lesz-e hibánknak, mulasztásunknak, bűnünknek büntetése? Olyan lelki nyomás ez, amit nagyon nehezen viselünk. 

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmére van szükségünk, ami megszünteti a lelkünkben feszülő nyomást. Kegyelemére, egy új esélyre, amit nem szabad eljátszanunk.  Kegyelmére, ami azt jelenti: mégis..., mégis szeret. Ez a kegyelem legyen ma velünk! Ámen.