"Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk." (Zsolt. 124,7)

         Előfordul, hogy valamit nagyon szeretnék, és mégsem sikerül. Indulnék valahova, de utolsó percben valami megakadályoz, vagy késleltet. Ilyenkor azt mondom: Uram, te tudod, hogy mitől óvtál most meg.

         Vannak veszélyek, amiket nem érzékelünk, nem veszünk róluk tudomást. Olyan is van, hogy rádöbbenünk: ez a helyzet veszélyes is lehetett volna (pl. egy perccel azelőtt mi voltunk a baleset helyszínén). És vannak veszélyek, amik végigkísérnek egész életünkben, tudnunk kell együttélni velük.

         Az ige egy olyan veszélyről beszél, amiből megmenekültünk. Átéltük a rettenetet, a hiábavaló vergődést, és megszabadultunk. Többé már nem kell félnünk, a veszélyforrás megszűnt. Mint emlék, mint figyelmeztetés, tanulság bennünk él: vigyázzunk akkor is, ha soha többé nem eshet meg velünk. Mert a lelkünk csak szabadon szállva dícsérheti az Urat. Ámen.