"... szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek." (Zsolt. 57,2b)

Nem mindig a győzelem jut nekünk. Voltak, vannak és lesznek vesztett csatáink. Mi csak a háború kimenetelében vagyunk biztosak. Tudjuk, hogy győz Krisztus és "ellenségeit mind lábai alá veti". Addig azonban meg kell tanulnunk élni és túlélni élethelyzetekben.

Dávidnak királyi széket ígért az Úr, de Saul haragja elől még menekülnie kell. Egy barlang biztonságában találjuk, ami védettséget biztosít számára. Jó búvóhely, így túl lehet élni. Gondolod? Talán Saulnak nincsenek bátor katonái, akik fáklyával kezükben felkutathatnák a legsötétebb barlang legmélyebb zugát is? Talán biztonságot jelenthet ezen a világon bármi számunkra, ha a gonosz, bukott angyal el akarna veszteni? Dávid tudta a választ. Csak az Úr volt képes őt elrejteni, s így megvédeni. Ő az, aki szárnyainak árnyékában úgy rejti el Dávidot, és úgy rejt el téged, hogy a veszedelem kutató tekintete ne lásson meg. Vigyáznod kell, hogy miben és kiben látod megmenekülésed lehetőségét! Ámen.