"A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogyan fiát viszi az ember." (5Móz. 1,31a)

     Középiskolás koromban tanultam meg Goethe Erlkönig c. versét. Páratlan szépséggel írja le a gyermekét karjaiban hordó édesapa és a lázas látomást látó gyermek párbeszédét. A történet vége ott a halál. És mégis az édesapa tartása, küzdelme, fájdalma ragadott meg már akkor a versben, amikor még nem tudtam, milyen édesapának lenni.

     Talán mindannyiunknak van ilyen emléke, amikor édesapja erős karjaiban tökéletes biztonságban érezhette magát. És hosszú évek múltán is, maga az emlék biztonságérzettel tölt el. És nyilván van, aki megélhette már azt a felemelő érzést, hogy egy gyermek teljes bizalommal adja át magát az erős karoknak.

     A mi Urunk édesapaként hord minket karjaiban. Teljes biztonságban vagyunk ma is. Hiszen ő valóban megvéd minden veszedelemtől. Ámen.