"Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." (Lk. 8,15)

     A magvető példázatát Jézus értelmezésében olvashatjuk a Szentírásban. Világos, érthető magyarázatot adott a tanítványoknak és nekünk. Sokszor éppen ez lep meg bennünket, az egyenes és érthető beszéd. Miért? Nem csupán azért, mert máshoz vagyunk szokva. Mark Twain íróról jegyezték föl, hogy barátja elpanaszolta neki, hogy nem sok hasznát veszi a Bibliának, mert sok érthetetlen rész van benne. Az író azt felelte: "Tudod, engem az érthetetlen bibliai helyek nem nyugtalanítanak annyira. Sokkal inkább azzal van gondom, amit megértek...". Az ige természete az, hogy tükörként előttem áll, és megvizsgál. Olvasom az igét, de engem olvas az ige. Például rákérdez a napi igékre, mert volt magvetés. Úgy-e nem volt hiábavaló?

     Én voltam-e az a jó föld, amely befogadtam az igét, meg is tartottam azt és gyümölcsöt teremtem? Jakab apostol is figyelmeztet: "Az igének pedig megtartói legyetek, ne csak hallgatói, megcsalván magatokat!" (Jak. 1,22) Ugyanazt a gondolatot találjuk továbbá János apostol Jelenésekről írt könyvében: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e próféciának beszédeit, és megtartják azokat ... mert az idő közel van." (Jel. 1,3) Segíts Urunk, hogy gyümölcstermő életünk legyen! Ámen.